Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nyuszi első napjai nálunk

2008.02.09
                          Az első napok...
  

Az új kedvenc .

A nyuszi megvásárlása előtt szerezzük be a szükséges felszereléseket. Mikor hazavittük újdonsült kedvencünket, minél hamarabb helyezzük el a ketrecében, és figyeljük meg a viselkedését.

Ha meg van rémülve, és nem akar sem enni, sem inni, akkor pár napig hagyjuk békén, hogy megszokja az új környezetet. Előbb-utóbb visszatér a bátorsága, és érdeklődéssel barátkozik az új gazdival. Ekkor már megkezdhetjük a "szelídítést".

Van olyan nyuszi, aki egyáltalán nem foglalkozik a megváltozott helyzettel, úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna. Ebben az esetben az első pillanattól kezdve kézbe vehetjük kedvencünket.

Az első napokban picit figyeljünk oda az etetésre, nehogy egy új zöldeledel bevezetésénél emésztési zavart idézzünk elő. Ezt elkerülendő kérdezzünk rá a tenyésztőnél, mivel etette eddig, így tudni fogjuk, mivel etethetjük teljes biztonsággal.

 

 

Kép

Először is szögezzük le: mindegy, hogy egy vagy két nyuszkót tartunk, egy egyedül tartott nyuszi sem lesz azonnal szelíd. Attól függ, mennyit foglalkozunk vele. A legszelídebb akkor lesz, ha szobában tartjuk, de ha nem lakásban akarjuk tartani, akkor is jobb, ha velünk lakik egy ideig, s amikor szelíd lesz, kivisszük (már ha addigra meg nem gondoljuk magunkat...). Mire a nyuszi megérkezik, legyen előkészítve a lakhelye: szórjuk be friss, pormentes forgáccsal, esetleg, ha éppen van, szalmával a ketrecet (lehetőleg min. 100×50es ketrecet használjunk, lehet saját gyártású is, ha az túl nagy helyet foglal el, akkor se legyen a ketrec 75-80 centinél kisebb), tegyünk be eleségét, vizet, szénát. Attól függően, hogy a jövevény mennyire szelíd már, tegyünk a ketrecbe egy kis házikót is, ahol háborítatlanul pihenhet. Ha a nyuszkónk minden alkalommal bebújik a kuckóba, ha a ketrec mellett elmegyünk, akkor inkább vegyük ki. Ha viszont a kíváncsiság győz, és az apróság pár perc múlva kidugja az orrát a házikóból, akkor azt a ketrecben hagyhatjuk.

A nyulat szállíthatjuk légzőnyílásokkal ellátott papírdobozban vagy ami a legjobb, felszerelt macskaszállító ládában (így a későbbi szállítások - pl. állatorvoshoz - is könnyen megoldhatóak). Ha lehet, olyan szállítóládát válasszunk, amit fentről is ki tudunk nyitni.

Hazaérkezés után a nyuszit tegyük rögtön a ketrecébe, s hagyjuk, hadd derítse fel nyugodtan új lakhelyét. Pár óra múlva már leülhetünk a ketrec mellé, figyelhetjük, és halkan beszélhetünk is a kis állathoz. Az első napokban még ne engedjük ki kedvencünket a szobában, s ne is vegyük kézbe, mert ha szegényt csak egy vad hajszában tudjuk elkapni, hogy ketrecébe tegyük, biztos nem lesz kezesbárány.

Hogy lesz szelíd? Mivel a nyulak rendkívül kíváncsi természetűek, gyorsan elérkezik az az idő, amikor nyulunk magától odajön a kezünkhöz, ha benyúlunk a ketrecbe. Először csak érjünk hozzá, majd etessük meg a kezünkből (pl. egy répa, jól megmosott és leszáritott répazöld vagy kaporlevél csodákra képes), így gyorsan elnyerjük a bizalmát. A következő napokban megpróbálhatjuk óvatosan megsimogatni, amikor a kezünkből eszik. A nyuszik megismerik gazdájukat a hangjuk és a szaguk alapján, ezért beszéljünk hozzá, s hagyjuk, hadd szimatolgassa a kezünket, mielőtt megérintjük. Később, ha ezt már megszokta, engedjük ki a szobában, hagyjuk szaladgálni, üljünk le a földre. Gyorsan meg fogja tanulni, hogy nem kell félnie tőlünk, óvatosan megérinthetjük, megsimogathatjuk. S ha elnyertük a bizalmát, ő fogja követelni a simogatást. A törpenyulak általában gyorsan megszelídülnek, de még egyszer az alapszabályok:

- Csak akkor tegyünk házikót a ketrecbe, ha nyuszink kis idő múlva ki is jön belőle
- Ne vegyük mindig a kezünkbe, inkább csak simogassuk, ha a ketrecben üldögél.
- Áldozzunk kedvencünkre sok időt, mert különben nyuszink félős marad

Ha kézbevesszük, egyik kezünkkel tartsuk erősen, a másikkal pedig tartsuk úgy, hogy érezze, szilárd "talaj" van a lába alatt, mert ha egy nyuszi úgy érzi, repül a levegőben, akkor pánikot kap és rögtön elkezd kapálózni. Ha gyerekek próbálkoznak, jobb ha először leülnek a földre, és ölükbe veszik a nyuszit, nehogy leessen. Két módja van egy nyuszkó felemelésének:
- Mindkét kézzel megfogjuk a hasa alatt és óvatosan felemeljük
- A nyakszőrnél megragadjuk az egyik kezünkkel, a másikkal megtámasztjuk a hátsó felénél


Ha a kis jövevény mellett már van egy nyuszink, össze kell őket szoktatnunk. Ha egy teljesen új, számukra ismeretlen ketrecbe csukjuk a két állatot, általában semmi probléma nem lesz. Ha azonos alomból származnak, akkor pláne semmi gond, hiszen születésüktől fogva ismerik egymást.
Nehezebb a dolgunk, ha már van egy nyulunk, s egy másik érkezik a házhoz. Semmi esetre se csukjuk az új jövevényt a másik mellé, mert verekedés lesz a vége (ill. ha ivarérett lányt teszünk a fiú nyuszink mellé, akkor gyors gyermekáldás lesz a jutalmunk), hiszen a régi tulajdonos meg fogja védeni a területét. Először idegen területen ismerkedjenek. Engedjük ki nyuszkónkat szaladgálni a szobában, közben tegyük a jövevényt a ketrecbe, a régi tulaj hadd szokja a szagát. Ha úgy gondoljuk, hogy már megszokták egymás jelenlétét és szagát, pár óra múlva, felügyelettel, egy semleges területen (pl. egy olyan szobában, ahol egyikük sem járt még) összeengedhetjük őket. Csak ha már jól kijönnek egymással, akkor tegyük egy ketrecbe őket. Ha bizonytalanok vagyunk, inkább két részre választott ketrecben tartsuk a nyulakat, míg hozzá nem szoknak egymáshoz.
A legnehezebb dolog két ivarérett, azonos nemű állat összeszoktatása, ebben az esetben tanácsos két külön ketrec használata, s a fent leírt módszer időtartamának több napra vagy hétre való kitágítása. Egy kasztrált hím és egy nőstény összeszoktatása ellenben általában elsőre sikerül.
Egy felnőtt nyúl legtöbbször nem tesz kárt a kisnyúlban, de pl. egy felnőtt hím általában azonnal párzó mozdulatokba kezd, de ez csak az első órákban lesz így, aztán abbahagyja.

Kép

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

bunny86@chello.hu

(Bunny, 2008.02.11 16:04)

Szia!
Ez a cikk a Törpenyúl Klub tulajdona, szerzője Vétek Tímea, kérlek forrásként jelöld meg!